Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

E kommentár apropója  Csapodi Miklós MDF-es honatya interjúja a Hír TV-ben [2009.02.27] Téma: az MDF képviselőjelöltje [ EP listavezetője] az úniós választásokon Bokros [Lóvé] Lajos lesz.

Mondhatjuk e, hogy a Fifikás Ibolya elárulta pártját? Nem mondhatjuk! Az elnökasszony biztos kézzel kormányozza a hajdani kormányzó párt árnyékát az "antalli úton", azaz a nemzetárulás széles, egyenes és sima útján.

A mottó: mindent, minden áron, a hatalomért! A hatalom-mánia volt az ars poétikája a megbol dogultnak is,- szinte odáig, ahol a hat fekete ló vontatta ágyutalpről, a végállomásnál leemelték. [Ellenségei hírelték róla, hogy már gyerekkorában is "kormányosdit" játszott, ahol mindíg ő alakította a miniszterelnököt.]

A nemzeti dráma utolsó felvonásának szinpadáról két aszkéta, jobban mondva aszott, koponya vigyorog ránk, a halálba menetelőkre: Gyurcsányé és Dávid Ibolyáé. Vajon [nemük eltérő voltán kivűl] mi a különbség kettejük között? Mindössze annyi, hogy Gyurcsány még tud undorodni, a szépasszony már azt se'.

Az újkorban a magyar nép elleni legsúlyosabb árulást Tölgyessy és Antall gründolták, titokban, az úgynevezett "Paktum" formájában. Az egyik magas tárgyaló fél egy alacsony kis zsidó nyikhaj, a "Zsidópárt" elnöke, amúgy a cionista háttérhatalom ügynöke,- a másik magas tárgyaló fél a demokratikus választásokon győztes nemzeti párt elnöke, miniszterelnök, előkelő családból származó keresztény magyar úriember, amúgy a cionista háttérhata lom titkos ügynöke volt. [Az Antall Paktum a Rózsadomb Paktum szilárd alapzatára épült.]

Dehát most a Louisról lesz szó, akinek dolgát, és e kommentár mondanivalóját, tetszetős keretbe foglalja egy Tölgyessy interju, amelyet az Index-nek adott 2008.04.29-én, tehát csaknem egy évvel az amerikai "Nagy Bumm" előtt.

Tölgyessy úgy látja és láttatja a Nemzet állapotját, ahogy ez egy liberálistól elvárható. Kijelentéseit idézem és kommentálom.

A magyar modellnek vége...   Mára ... térségünk egyik legelégedetlenebb társadalma a miénk. Mivel ma van a holnap tegnapja, elmondhatjuk, e megállapitások változatlanul érvényesek, sőt! Figyelemre méltó ennek az elégetetlenségnek a magyarázata. Tölgyessy a világért se' gondolja, hogy a magyar netán azért dühös, mert átverték mint szart a palánkon. Dehogyis!

'Mi' viszont azonnal fogyasztani akartunk. Társadalmi modellünk számos gondot okozó eleme közül az egyik a fogyasztás-központúság. Milyen eufémisztikus tud lenni egy kis biboldó már azáltal is, hogy a közönség pofájába köpi: 'mi'. De  kedves metéltkém, ki az a 'mi' ? Az operabál "elitje" (?),- a luxusgépkocsin furikázó pofátlan pénzügyminiszter (?), a frissen utcára tett autógyári rabszolga, kisgyerekeivel és valutaalapú hitelével (?), a fűtési számlákkal takarózó, didergő nyugdíjas (?), a hivatásos hajléktalan (?),-  vagy ezek egyszerre és együtt (?). Ennyi re igazán nem lehetsz hülye. Inkább bennünket nézel hülyéknek, nemde?

A rendszerváltás következményeit roppant elégedetlenséggel szemlélő közvéleményben hamarjában tért hódított a túlságosan is konfliktusos politizálás. A lakosság cca. kilencven százaléka mivel lehetne elégedett? És mi az, hogy 'konfliktusos politizálás'. Még enyhe pogromhangulat sincs, pedig már jócskán lehetne. Persze ami késik, nem feltétlenül múlik.

A Demokratikus Charta újrateremtette a baloldali elitek egységét. Máig hatóan egybekötötte a rendszerváltáskor egy időre élesen szembekerülőt szocialista és szabad demokrata véleményformálókat.  Szentigaz! Összenő, ami összetartozik. Megtalálja a zsák a foltját. Külön kommentárt érdemel [és ha érkezésem lesz, kap is] a 'vélemény formálók'  díszes társasága. A szabad demokraták nem Horn Gyulát szerették meg egyszerre, a káderpárti MSZP-t máig nem kedvelik. De akadt egy 'reformértelmiségi csoport', amely kezdettől kettős kötődésű volt. Ezt a magamfajták a "szoclib." mozaikszóval fejezzük ki és közönséges élősködőt értünk alatta. Bokros Lajos Na! Itt kezdődik a Lajos bent ült az első MSZP-frakcióban egy ideig, de a szamizdat 'Beszélő' szerzője is volt. A Charta a kettős kötődésű reformértelmiség mozgalma volt , még akkor is, ha az SZDSZ vezetői találták ki eredetileg. A "Demokratikus Charta" annak a csoportnak a fenyegető demonstrációja volt, amely már a Tanácsköztársaság "dicsőséges napjaiban" is bizonyitotta, hogy léteznek olyan hybridek, akik a kávéházat, nyakkendőt, kamásnit és az írótollat bármikor hajlandók, illetve képesek, felcserélni a páncélvonattal, a bőrruhával, a korbáccsal és a hóhérkötéllel, Ezek leszármazottai máris vicsorgatják a fogaikat. Gondoljunk csak azokra, akiket Juszt és Friderikusz szerveznek [egyelőre] média-közvéleménnyé. [Róluk is szó esik majd...]

A 94. végi költségvetési vitában a Fidesz vezérszónoka még arról beszélt, kevés a reform, nem elég piacbarát és versenyelvű a kormány. Megszorítások híján nem igazán megalapozott a költségvetés. A 'Bokros-csomag' bejelentésekor ellenben Orbán Viktor eldöntötte: a Kádár-korszak jóléti rendszereit védelmezve lép fel a Fidesz. Éppen úgy, ahogy Horn Gyula tette az Antall-kormánnyal szemben. Erre jól emlékszünk. A csúcs a taxisblokád volt. Csakhogy a kommunista típusú utcai tömegterrort nem a pufajkás Gyulus agyalta ki, és hajtotta végre, hanem a, radikiális "jobboldali" jelszavakkal operáló, "liberális" SZADESZ! Az egészből csak azért nem lett államcsíny, mert a csontja velejéig gyáva Antall szinte rögtön beszart, ahogy a hacacáré elkezdődött. A jámbor - idültpiás - vidéki fiskálisból lett belügyminisztert pedig azért baszogatták [a terroristák...] évekig, mert "állitólag fontolgatta", hogy beveti a hadsereget a barikádok lerombolása végett.

Ezután - a momentán fideszes - Tölgyessy áttér az MSZP politikai esélyeinek centírozására. [...]  Röviden azt lehet mondani, az MSZP csak akkor tudja bizonyosan megakadályozni a jobboldal kétharmados többségét, ha eredménye megközelíti a negyven százalékot. Márpedig ettől egyelőre bizonyosan messze van. Nem az a feladatuk tehát a szocialistáknak, hogy valahogyan elevickéljenek a két év múlva esedékes rendes választásokig, hanem, hogy kivédjék a Fidesz jövendő teljhatalmát. Kisebbségi kormánnyal technikailag el lehet tölteni az időt még két évig. De hogyan lehet szabályosan megfordítani a mai erőviszonyokat? A Fidesz nem képes leszavazni a szocialistákat, de láttatni tudja ország-világ előtt, hogy miért marad fent az MSZP-kormány. Beszoríthatja az MDF-et és az SZDSZ-t a 'nyílt színvallásba'. Budapesten születtem ugyan, de alkatom az egyik legsötétebb hajdú városban formálódott [...]. Mifelénk a helyzet ilyetén tisztáztódását úgy fejezik ki, hogy "elválik a szar a májtól". Mondssza, kedves ujlipótvárosi honfitársam, 2008 áprilisában ennek a két ronda párt- törpének a hovatartozását illetően még nem láttál tisztán? Ezt még neked se' hiszem el.

Az MSZP-nek ... 188 szavazata van. Ahhoz, hogy egyáltalán ... határozatképes legyen a ház, kell még 6 szavazat. Ha ezeket [a szavazatokat] mindig az SZDSZ adja, ők mentik meg újra és újra a kormányt. Váteszi jóslatok ezek! Közben az SZDSZ eljátszotta szakítási komédiát, de ez a szitu változatlanul érvényes. Bravó Tölgyessy!   Vagy az MDF, de akkor világos lesz minden jobboldali számára, hogy 'kicsodák'. Na! Ez mára legvilágosabb lett ebben a politikai camera obscura-ban! Hazánkban egyre többen 'hiszik', hogy a 89-es átmenet rossz kiegyezés volt. Óh nem! Hittanról már szó sincs. Tudjuk, amit tudunk.  Erősödik a vágy, hogy jöjjön valami más, kezdjük elölről a rendszerváltást. Tölgyessy nem kevesebbet szeretne, mint mégegyszer belelépni ugyanabba a folyóba. Csakhogy ez köztudttan lehetetlen, mert ez a folyó már nem az a folyó. A történelem már nem nem a boldog rév felé sodorja a kalózok bárkáit, hanem a szirtek, a "zúgó" irányába. Majd meglátod kedves Tölgyessy!

Egy olyan kormány, amely a hátralévő két évét népszerűsége visszaszerzésével akarja tölteni, már aligha hozhat változást. Pusztán médiakormányzással, programpontokkal és szép beszédekkel [amelyek újabb milliárdokat vonnak el a szűkölködőktől] aligha lehet helyreállítani a koalíciós pártok támogatottságát. Osztogatásra már kevesebb a lehetőség. De így is elszaladhat a költségvetés,

A kétségtelen gondok láttán rohamosan hódít az egész rendszerváltás értelmének tagadása Dehát ki tagadja a rendszerváltás "értelmét"? Volt annak értelme! Torgyánnal szólván az "álliberális férgek és dögkeselyűk" szétmarcangolták a Nemzetet. Ez nem indulatkitörés, nem szólam, nem metafora, hanem napjaink valósága. 

Bokros Lajos 'vasszigorral', főleg inflációkeltéssel visszavette az állampolgári jövedelmeket, és megfékezte a költségvetés túlköltekezését. Mindezzel nagy arányban társadalmi jövedelmeket csoportosított át a vállalkozói szféra felé. [?] De átfogó reform pénzügyminisztersége alatt még annyira sem indult, mint 2006 után. Itt célszerü megállnunk egy - két polgári szóra. Bokros esetén "vasszigorról" szó sincs. Bokros egyszerüen egy gátlásta lan, bűnöző mentalitásu, "pénz alkimista", akit - Soroshoz hasonlóan - egyáltalán nem érdekel, hogy egy racionálisnak, vagy pláne gyümölcsözőnek vélt pénzügyi manipulációnak mik a következményei a társadalomra nézve [human relations]. Arra is illene emlékeznünk, hogy az Alkotmánybíróság erősen "megnyeste" a Bokros csomagot tartalmazó törvényt, mivel az több vonakozásban sértette még a sztálini típusú Alkotmányt is. Viszonylag pontosan kalkulálható, hogy egy - egy szadisztikus gazdasági intézkedés következtében hányan kerülnek reményte len csapdahelyzetbe, kilátástalan helyzetükben hányan lesznek öngyilkosok, hányan válnak gyógyithatatlan betegekké, alkoholistákká, kábitószerélvezőkké, prostituáltakká, szervkeres kedők, perverzek "árújává", hányan szédülnek ki az iskolapadból, stb. Ha a KurucInfo által "kocának" becézett exminiszterre levakarhatatlanul rátapadhatott a "Gyilkos Ágnes" név, mennél inkább passzol ez a jelző erre a pökhendi nyikhajra, akit pénzügyi zseninek kiáltanak ki és aki ezt komolyan hiszi is magáról. Jól emlékszünk még Iacoccára, aki "lefogyasztotta" a Chrysler autógyárat. Ő volt tán az egyetlen varázsló a piacon. Egy fenét!
Ő volt a leggátlástalanabb gazember, aki vállalta a piszkos munkát.

Bokros Lajos számos megfontolandó reformjavaslat megfogalmazója, többen szinte megváltást ígérő profétának látják. A Gyurcsány Ferencben csalódott 'reformértelmiség' [Értsd: a rendszerváltás 'kleptokráciája'] egy része a koalíciós válság megoldásaként hamarjában szakértői kormány élére állítaná. Pontosan jelezve, hogy vélemény formálóink sokszor máig mennyire nem értik: demokráciában közhatalmat egyedül választói felhatalmazás alapján lehet gyakorolni. Stop! Itt a kutya eltemetve! Mára világossá vált, hogy egész (!) politikai "elitünk" a pénzügyi háttérhatalom pénzbehajtójává züllött. Ez mára közhelyszerü  igazság. Nem is erről akarok szólni, hanem az "uralkodó elit" legitimációjának mára nyilvánvalóvá lett hiányáról. A magyar népuralom ["demokrácia"] úgy működik, hogy a szavazók egy - két százalékának bizalmát "élvező" zsidópárt dirigálja a nemzetrontó gazdasági folyamatokat és minden egyéb folyamatot, amelyek a gazdasági folyamatok függvényei. E pártnak az MSZP alázatos szolgája, a FIDESZ pedig sunyi cinkosa.

És most következik a "demokráciák" kelléktárának nélkülözhetetlen eleme a "mérleg nyelve párt". Ezt a szerepet ezuttal az MDF játssza, pontosabban vele játszatják. Ez a szerep dicstelen! Dicstelen, mert az MDF nem [jövőbeni] koaiiciós partnere az MSZP-nek, hanem leányvállalata.

Kettejük viszonyáról Dávid Ibolya - 2006.10.09-napján - pofátlanul a következőképp hadovált.

Az MDF az MSZP ellenfele! A Magyar Demokrata Fórum soha nem volt egy politikai platformon a szocialistákkal, és nincs helye semmiféle titkos tervnek sem - mondja Dávid Ibolya, az MDF elnöke. [...] Az MDF soha nem működött együtt, és ezt követően sem működik együtt koalíciós szinten az MSZP-vel. [...] A Magyar Demokrata Fórum az egyedüli olyan párt a parlamentben, amelyik soha nem kereste sem a koalíciónak, sem pedig a nagy koalíciónak a lehetőségét az MSZP-vel, még abban a szerencsés helyzetben sem voltunk, hogy soha, egyetlen egyszer nem voltunk egy politikai oldalon a parlamenti elosztásban. A Magyar Demokrata Fórum a szocialistáknak politikai ellenfele. [...] A pártelnök hangsúlyozta: nincsen semmiféle titkos taktikázás a háttérben, a pártok ugyanis nem Mario nett-bábuk, és nem lehet őket cserélgetni. [...] Az alkotmánynak és a házszabálynak megfelelően a Magyar Demokrata Fórum partner minden olyan együttműködésben, amelyik az ország érdekében áll, amelyik a problé mák megoldását szorgalmazza, de semmilyen taktikázásnak helye nincsen. [Nethirlap]

Nem szeretek egy nővel kapcsolatban ilyen kifejezéseket használni, de szinonima szótáram felmondta a szolgálatot, a következők miatt.

A vájtfülüek gondolom máris kapiskálják, hogy a Schmuck Andorról lesz szó, aki a 2006-os választások előtt [kilóra] megvette az MDF-et, majd benyomta a Parlamentbe. Vajon mivégre?

Ibolyka 2006 októberi meséit ugyanis azoknak a leleplezéseknek a tükrében lehet és kell pofátlanságnak minősiteni, amelyeket a "LELEPLEZŐ" [alias Peter Sheldon, alias Tőke Péter] tett közzé, jóval korábban, 2006.április 21-én. A story hosszú. Aki az egészre kiváncsi látogasson oda . Aki nem annyira kiváncsi olvassa el az alábbi szemelvényeket.

Ôszintén szólva nem értettem, hogy érhette el az 5 %-ot egy olyan párt, mint az MDF, amelyet a politológusok és a közvéleménykutatók is leírtak. [...] Az április 9-e utáni héten beindult az Orbán Viktor elleni MDF szurka-piszka. [...] Az MDF nem egyezkedett, nem engedett, ragaszkodott a 8 pontjához, vagyis hogy a Fidesz vonja vissza program jának a velejét. [...] Nem értettem, miért csinálja ezt az MDF és Dávid Ibolya? Honnan ez az elszántság, csökönyös kitartás? [...] Ki segíthetett az MDF-nek, hogy elérje az 5 %-os parlamenti küszöböt? Ki adott nekik legalább 2 és felet, vagy talán többet is? Péntek este a Hír Tévében Bayer Zsolt musorában láthattam és hallhattam az MDF volt elnökeit. Bíró Zoltánt, Für lajost és Lezsák Sándor. Nem akárkik, ugye? Nekik lehet hinni! Egyszercsak mit hallok. [...] Schmuck Andor és az ő általa menedzselt 'Tisztelet Társasága' segített be az MDF-nek a válasz tásokon. A derék MDF exelnökökök kimondták azt is, hogy e párt országos listáján Dávid Ibolya után a második helyen Schmuck Andor lesz, valamint további 5 schmuckista. Nyomban leesett a tantusz. [...] Dávid Ibolya az utolsó parlamenti ülések egyikén sugárzó arccal érkezett valahonnan. Odasietett néhány folyosón ácsorgó MDF-es képviselőhöz, - én néhány méterre álltam tőlük - és jól hallottam, ahogy örömmel olyasmit mond: meg vagyunk mentve, sikerült, Meglesz az öt százalék! [...] Felhívtam magát Schmuck Andort-t és gratuláltam neki a győzelméhez azzal a megjegyzéssel, királynőcsináló lettél pajtás. A válasz meglepett: Látod, hogy muködik?

Hát persze hogy működik! Már majdnem az epilógusnál tartok, de nem mellőzhetem amit Tölgyessy befejezés ként mondott Gyurcsányról és Bokrosról.

Aki a politikusként nem igazán sikeres volt pénzügyminisztert akarja, szervezzen pártot mögötte. Helyzetünkben a szakértői kormány egyedül a nagykoalíció sajátos formája lehetne. Aminek a jobboldali szavazók között igencsak csekély támogatottsága akadna. Gyurcsány Ferenc kudarcának legfőbb tanulsága éppen az, hogy bajainkon a felvilágosodott abszolutizmus módszerei nem segítenek, hanem inkább csak rontanak.  

A rendszerváltás utáni első miniszterelnök mindenképpen a történelmi emlékezet része lesz. [...] A legtöbb bekezdés annak jut majd, aki végre 'konszolidálja', vagy éppen a 'sír szélére viszi' az új magyar demokráciát.

A próféciák fölött, mára, döntött az idő. A "sír-változat" jött be. A temetkezési vállalkozót pedig úgy hívják ...
Na hogy hívják? Nem Gyurcsánynak! A fekete krónika a következő nevet jegyzi föl: "SZADESZ". Persze a balhét nem viheti egyedül. Sorsában osztozniuk kell a büncselekmény egyéb résztvevőinek: a felbujtóknak, a társtetteseknek, a bünsegédeknek és a bünpártolóknak. Kö zülük nem az MDF a legveszélyesebb, de hogy a legundoritóbb, az tuti!

* * *

Mikor idáig jutottam az írásban belémhasított egy gondolat: tulajdonképp hova is akartam kilyukadni, amikor ezt a kommentárt írni kezdtem? Aludnom kellett egyet, hogy rájöjjek... Hál istennek rájöttem. A végső konklúzió a következő. A szocialiszmusnak nem a kapitalizmus az alternatívája, mert ezek csak különféle megjelenési formái az egylényegűségnek. A közös bennük az, hogy mindkettő a zsidó vilgágprogram egy - egy algoritmusa. Az alternatíva a nemzeti - szocializmus! Nem haláltáborokkal, hanem nemzetvédő politikai - gazdasági programokkal. Írsogáltam ár erről egyet - mást egy finn író Öhquist "A Führer birodalma" c. műve kapcsán és még továbbra is irsogálni fogok. Ergo a "rendszervál tás" nem a zsidók által irányitott szocializmus, ill. kapitalizmus  közötti békés [paktumos] átmenet, hanem a valódi purgálás lesz. Hogy az milyen lesz? Hát attól függ.

Nem szoktam magamat idézni. Most sem teszem, de eszembe jutott egy levelem néhány sora, amit egy "jóbarát nak" irtam nemrégiben. A levelet persze sikerült törölnöm [általában így vagyok azokkal a levelekkel, amelyeket fontosnak vélek]. Szövegére és "dallamára" azonban emlékszem.

Az első csapásnak a "langyosokat" kell sujtania. Hogy kik a langyosok? Sorolom: a "nyitottak", a "türelmesek", a "joviálisak", a "befogadók", a "röhencselők", a "dekkolók", a "másról beszélők", a "mérsékeltek" a "szalonképe sek", a "vacsorázók", stb. A lista hosszú, de egyetlen tétele sem önkényes. Illyés Gyula tévedett! Nem mindenki szem a láncban, Szerencse, mert ez a lánc széttéphető.

Másképp szemléltetve. Először azt a [nemzeti színbe játszó] kérget kell lehántani amelyek mögött a férgek lapúl nak, hogy láthatóvá, a sebészkés számára hozzáférhetővé váljanak.

2009.02.28

Sz. Gy.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.