Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 
-
 
-Feltűnő, hogy mostanában a Népszabadság sű­rűn és sokat foglalkozik a Magyar Gárda múltjá­val és jelenével. Dósa István főkapitányt kerestük meg. Jó napot kívánok.
 
-Adjon az Isten.
 
-Ön hány éves és mikor került a gárda állomá­nyába?
 
-46 éves vagyok. Az első 56 gárdistával avat­tak, fönn a Várban, több mint egy évvel ez­előtt.
 
-Akkor Für Lajos adta át az oklevelet önöknek. Most mi a helyzet?
 
-Hadd kezdjem azzal, nagyon örülök, hogy végre egy hiteles nemzeti médiumnak nyi­latkozhatok, mert - nyilvánvalóan mögöttes szándéktól vezérelve - eddig csupán a bal­liberális média talált hozzám utat. Én úgy gondolom, hogy az általam igazságnak vélt álláspontot a maga valójában kell a közvéle­mény elé tárni. A konfliktus fő okát abban látom, hogy véleménynyilvánításom terhessé vált egyes parlamentbe törekvő személyek számára. Másrészt viszont-ami sokkal lénye­gesebb, hiszen a gárda jövőjét meghatározó problémáról van szó - még mindig kérdéses: vajon civil mozgalom-e a gárda, vagy legyen egy szűk politikai szándék és akarat kifejező­je? Mi, gárdisták, eddig három alkalommal álltunk ki a nyilvánosság elé és tettünk hitet, esküt a Szent Koronára, amit én a magyarság legnagyobb szentségének tekintek, hiszen a nemzet és a magyar állam kifejeződése, eszenciája. Mi erre esküdtünk, nem pártokra, akarnokokra és főleg nem politikusokra. Ép­pen ezért joggal gondolhatjuk azt, hogy mozgalmunk, amelynek 1300 tagja van és meghatározó tényezővé vált a közéletben, igen is legyen a nemzetté, mert mi a hazát szolgáljuk, és nem lehet, hogy egy szűk politikai csoportot segítsünk céljainak megvalósításában.
 
-Dósa úr, azt említette, hogy bizonyos megnyi­latkozásai rosszallást váltottak ki a Jobbik né­mely vezetőjéből.
 
-Én meglehetősen kendőzetlenül tártam föl, nevesítettem a magyarságra leselkedő veszé­lyeket. Tudomásul kell venni, hogy ma ezt az országot megszállt területként kezelik. Illetve a New York-Tel-Aviv tengelyt alkotó mögöt­tes erők a Kárpát-medencét jelölték ki új hazájukként. Ezt a véleményemet kimond­tam, kimondom és ki is fogom mondani. —A Jobbik vezetőit a Tel-Aviv bosszantotta fel?
 
-Nem tudom. Nyilván ezzel ők is tisztában vannak, hiszen saját belső retorikájukban ez a vélemény jelen van. De amikor én az ókori népekhez hasonlóan sáskáknak nevezem az új honfoglalókat, ez már számukra nem vál­lalható.
 
-Önnek tudnia kell, hogy a Jobbik már a kezdet kezdetén azt hangoztatta, hogy a zsidókérdéssel nem kell foglalkozni Magyarországon, mert ez a történészek dolga. Amaz izraeli államfő kijelenté­sét nézve, ez nemcsak a múlt dolga, hanem a jelené is.
 
-Nem csak a jelenről van szó. Ez a jövőnket meg-határozó kérdés. Én úgy gondolom, hogy mindent meg kell tennünk azért, hogy ez a nemzet szembesüljön, ne a Győzike-show-n, hanem a közvetlen politikai irányítás alatt lévő médiumokon keresztül is a problémával. Vegyék már észre, hogy mi folyik ebben az or­szágban. Nem vágyom arra, hogy nyugodjunk bele abba, ami történik, az, hogy palesztinok­ká tegyenek bennünket. Én magyar vagyok Magyarországon. Nem akarok palesztin lenni.
 
-Mi sem vágyunk erre.
 
-Én is úgy látom, mert folyamatosan találko­zom azzal magánbeszélgetésekben, rendezvé­nyeken, hogy magyarok egyre nagyobb há­nyada foglal állást ebben a kérdésben, és ez nem hízelgő a Simon Peresz-i gondolatokat illetően. Nem fogadják el, hogy bennünket fel lehet vásárolni, és nyilvánvalóan akkor, amikor szembesülnek ennek a gondolatnak a következményeivel, az ellehetetlenülő éle­tünkkel, a lassan ötmillióssá zsugorodó nem­zetünkkel, tenni is kívánnak ellene. Én ebben a kérdésben továbbra is markánsan gondol­kodom, hiszem azt, hogy ezek a problémák nem a parlamentben fognak megoldódni, ahol egyébként ezzel a szándékkal és ezzel a gondolkodással ellentétes folyamatok zajla­nak. Lássuk be őszintén, ez a parlament nem a magyarság parlamentje. Annak idején ki mertem jelenteni azt, és le is írtam, hogy ezt a amely 60 éve élősködik rajtunk - és ebből az elmúlt 18 év talán még bűnösebb, mint az előtte való 40
 
- tartja ellenőrzése alatt.
 
-Akkor megszállt ország volt Magyarország.
 
-Most is azok vagyunk. Mások szálltak meg bennünket. Szóval ez a parlament mára egy zsinagógává vált.
 
-Engedjen meg egy személyes - nem személyes­kedő- kérdést. Én azt hittem, hogy magát azért kezdték ki, mert az édesapja a munkásőrség egyik országos parancsnoka volt.
 
-Az utolsó vezetője volt, aki felszámolta a munkásőrséget. Én minden fórumon elmond­tam, hogy ki volt az édesapám. Személyes tra­gédiaként élem meg, hogy az avatás óta egy személyes beszélgetésünk volt édesapámmal, és ő ott azt közölte velem, hogy nincs fia. -Kitagadta magát?
 
-Gyakorlatilag igen. -Ez szomorú.
 
-Én úgy gondolom, hogy a gondolkodásmó­domban ez nem okozott változást, nekem édesapám egy van, az, aki felnevelt, tisztessé­ges, becsületes emberré nevelt, ebben az ügy­ben nincs bennem megalkuvás. Tőlem senki nem fog olyat hallani, hogy az apám nem az apám. Ugyanakkor édesanyám súlyos beteg. Sajnos ez azt jelenti, hogy vele sem tudok kon­taktusba kerülni, de amikor ezt felvállaltam, azért vállaltam föl így is, mert tudtam, hogy jó ügyet szolgálok. Hiszek abban, hogy jó dolog, amit felvállaltunk 1300-an, de úgy néz ki, hogy még többen leszünk. Soraink közé lép­nek újabb és újabb gárdisták.
 
-Nézze, Dósa úr, a világtörténelemben volt már olyan, hogy apa és fia homlokegyenest más nézetet vallottak. Én is így gondolkozom, és bízom abban hogy nem múlik el ez a világ úgy, hogy nem beszélhetek többet az édesapámmal. -Azt mondja, hogy 1300-an vannak, de még egy pofont sem adtak senkinek.
 
-A Magyar Gárda Mozgalmat akkor lehet megőrizni, úgy lehet valóban széles nemzeti alapokon álló, mindenki által támogatható szervezetté tenni a nemzeti radikális oldalon, ha megóvjuk attól, hogy céltalan utcai küz­delmekbe vigyük bele, ha megóvjuk attól, hogy kikezdhető legyen. Mi igyekszünk a mozgalom tevékenységét a törvényesség tala­ján állva végezni, mert ez lehet az egyetlen biztosítéka annak, hogy amikor óriási erők szövetkeztek a gárda szétverésére, ezt most megtapasztaltuk, akkor is meg tudjuk őrizni a működőképességet. Hiszem, hogy a mozga­lomra szükség van.
 
-Maga most úgy látja, hogy ezek az óriási erők abban a folyamatban is részt vettek, aminek ön most a szenvedő alanya?
 
-Itt csak megérzésekre tudok hagyatkozni. Igen, van ilyen sejtésem. Erre utal az is, hogy inkább törésre viszik a kérdést megegyezés helyett. Ha az ellenérdekelt politikai erők nem tudnak uralni egy mozgalmat, akkor in­kább törést idéznek elő, bízva abban, hogy a mozgalom szétesik. Én mindenképpen olyan erőkről beszélek, amelyeknek ez a szándéka. Ez egyébként kissé túlmutat azon a politikai erőn, amely eddig közvetlen kapcsolatban állt velünk.
 
-Mármint a Jobbikon is túlmutat.
 
-Nem akartam néven nevezni, de ön megtette.
 
-Ha nem akar, ne válaszoljon: azon a bizonyos ülésen, amely úgy ért véget, hogy ön lemondott, mire akarták rávenni?
 
-Gyakorlatilag arról szólt, hogy válaszút elé kerültünk és választani szerettünk volna. Sajnos nem sikerült. Arról szólt a döntés, ami az alapkérdés is, amiről az imént beszéltem, hogy a mozgalom önálló társadalmi szerve­zetként, önálló arculattal, önálló kapcsolat­rendszerrel, önálló kommunikációval ren­delkezzen-e, vagy fenntartva az eddigi status quót egy olyan egyesület szellemi irányítása alatt működjön, amelynek tagjai gyakorlati­lag lefedik a velünk kapcsolatban álló politi­kai erő vezetését.
 
-Ezt nem értem egészen pontosan.
 
-Azt tudjuk, hogy az egyesületi vezetőség a Jobbikból áll, tehát a gárda nem lehet önálló mozgalom? Az eldöntendő kérdés ez volt. Meglehetősen zűrzavaros és méltatlan vita kerekedett ki az egészből, amelyre már eleve
 
úgy érkeztem, hogy ha kell, inkább felál­lók. A személyem ne legyen akadálya an­nak, hogy a mozgalom gárdistái eldönt­sék, milyen utat akarnak követni. Azért, mert az én véleményem ebben a kérdés­ben markáns, ne érje őket az a vád, hogy a Dósa befolyásolja őket. Döntsenek sza­badon. Egyébként a hétvégén volt egy olyan tisztújító értekezlet, ahol a gárdis­ták arról döntöttek, hogy a mozgalom milyen úton és kinek a vezetésével ha­ladjon tovább.
 
-Mármint a gárdisták döntenek.
 
-Ez nálunk is úgy néz ki, mint minden hasonló szervezetnél. Természetesen nem 1300 gárdista gyűlik össze a Vérmezőn, hi­szen nem is tudnának. A képviselőik talál­koztak a hétvégén és remélem, hogy szaba­don, őszintén hangoztak el azok a vélemé­nyek, amelyek a jövőben meghatározzák a mozgalom útját.
 
-Ez értekezlet volt vagy elnökségi ülés?
 
-Mi úgy hívjuk, hogy kapitányi értekezlet, ami azt jelenti, hogy a megyei kapitányok gyűl­nek össze. Engem folyamatosan ér az a vád, hogy despota vagyok, és ebből kifolyólag al­kalmatlan a vezetésre. Hogy ez három hét alatt hogy született meg, mint vélemény, nem tudom, mert a vádak elhangzottak, az indok­lás nem. Mindegy. Én azt gondolom, hogy akár a mindenkori főkapitánynak és a min­denkori kapitánynak, a mindenkori vezetők­nek a gárdában nem a saját véleményüket kell ráerőszakolnia az őt követőkre, hanem a fő­kapitány a mozgalom akaratának megtestesí­tője kell hogy legyen, és ugyanúgy minden vezetőnek a mögötte álló gárdisták vélemé­nyét kell tükröznie. Némi fegyelemre azért szükség van. különösen egy ilyen testületnél. Szeptember 14.-én volt az ominózus értekezés.
 
- Szeptember 14-én volt egy kapitányi érte­kezletnek meghirdetett rendezvény, amelyen részt vettek az egyesület képviselői.
 
-Az egyesület kikből áll.
 
- A Magyar Gárda Egyesület és a Magyar Gár­da Mozgalom két teljesen külön szervezet. Az egyesület egy 10 tagú grémium, tagjai nem tettek esküt. A mozgalom tagjai azok, akik es­küt tettek.
 
-Hány pártpolitikusról van szó és mennyien van­nak a gárdisták?
 
-Hát ez most ki fog derülni, de azt kell mon­danom, hogy a mozgalom döntő többségét olyan gárdisták alkotják, akik nem pártpoliti­zálni érkeztek hozzánk, hanem tenni akarnak a nemzetért. Ok azt mondják, amit én is: ha politizálni akarunk, belépünk abba a pártba, amelyik a legszimpatikusabb. Mi azt mond­juk, hogy pártok és határok fölötti szervezet vagyunk és ennek szellemében kívánunk működni.
 
-Visszatérek a pártoskodókra. A Jobbik alapítók közül sokan, köztük Kovács Dávid, Nagy Ervin, Fári Márton és a többiek már kiléptek. A feszült­ség átterjedt a gárda életére is?
 
-Én úgy gondolom, hogy a Jobbik belső ügyei nem tartoznak rám, mert nem vagyok sem tagja, sem tisztségviselője. Ebben a kérdés­ben nem nyilvánítanék véleményt. Kovács Dávidék távozásával kapcsolatban annyit tu­dok, amennyi a Jobbik hivatalos kommuni­kációjában megjelent, nem mentem utána ezeknek a dolgoknak.
 
-Für Lajos egykori honvédelmi miniszterünk, ki­váló történész, ott volt 14-én ezen a tanácskozáson?
 
-Legőszintébb sajnálatomra igen.
 
-És mit mondott?
 
-Én nagy tisztelője vagyok a miniszter úrnak, de ő gyakorlatilag politikai álláspontot képvi­selt ebben a vitában. Azt mondta, hogy a poli­tikának kell meghatároznia a társadalom irá­nyát. Nyilvánvalóan ő a múltjából fakadóan nem is nyilatkozhatott másként. A magam részéről őszintén sajnálom, mert az az érzé­sem, hogy a miniszter urat méltatlan helyzet­be hozták.
 
-Ki hozta méltatlan helyzetbe, mert Für Lajos a gárdaavatás óta kap hideget és meleget a ballibe­rális oldaltól.
 
-Az egyesület azért hozta oda, hogy őket legitimizálja és megerősítse. Nem hiszem, hogy a miniszter úrnak ezt a szerepet föl kellett vállalt­célokhoz: a magyar kultúra ápolásához, a nemzeti önvédelemhez mindenáron ragasz­kodni kell. Szellemi, eszmei, ideológiai iga­zodási ponttá kellett vállalnia. Ettől függetlenül a magam részéről továbbra is nagyra tartom a személyét és bátor kiállását a gárda mellett..
 
-
 
-Mondja, főkapitány úr, milyen jövőt szán a gárdának?
 
-Ezt most mint kívülálló kell hogy elmond­jam, mert a lemondásom után ugyanolyan gárdista vagyok, mint 1300 másik társam. A gárdából pont az esküm jelentette kötelezett­ség miatt nem lépek ki, a társaimat el nem hagyhatom, a gárdához kötődöm. Hogy mi­lyen jövője lesz? Ez rövidesen eldől. Én bízom abban, hogy a Magyar Gárda Mozgalom a ra­dikális nemzeti oldal meghatározó erejévé fogja kinőni magát, amelyik képes lesz egy­részt párbeszédet folytatni más társadalmi erőkkel, amelyek vannak azért ezen az olda­lon szép számmal, és velük partnerségben végre meg tudja erősíteni azt a civil társadal­mat, amelyet eddig csak eszköznek tekintett a politika. Úgy gondolom, hogy továbbra is ki kell tartani amellett, hogy a gárdát a lehető legtovább meg kell tartani a törvényesség ta­laján, mert ez a működőképességünk leg­fontosabb feltétele. Ugyanakkor a felvállalt célokhoz: a magyar kultúra ápolásához a nemzeti önvédelemhez mindenáron ragaszkodni kell Szellemi, eszmei, ideológiai igazodási ponttá kell válnia a mozgalomnak. Ami viszont nem jelenti azt, hogy egy elefánt­csonttoronyba zárkózik be, és azt mondja, hogy mi vagyunk a meghatározó tényező, és aki nem tart velünk, az áruló. A mozgalom­nak a jövőben párbeszédet kell folytatnia, és partneri viszonyban kell együtt haladnia a többi nemzeti erővel. Ilyen szempontból a Jobbik sem zárható ki a körből. Nyilvánvaló, hogy ez az ütközési pont, ez a csata meg fogja határozni a mi kapcsolatrendszerünket, hogy ez hova fejlődik, azt az idő fogja eldönteni. -Maguk vannak 1300-an. A jobbikosok viszont meg sem közelítik ezt a létszámot. Ez részletkér­dés, de az erőviszonyokat mutatja.
 
-Ebben a pillanatban azt kell hogy mond­jam: végeztek erre vonatkozóan felméréseket, amik azt mutatják, hogy a Magyar Gárda Moz­galom ismertsége és elismertsége messze meghaladja a Jobbik elismertségét és támoga­tottságát. Sokkal többen hajlandóak támogat­ni a Magyar Gárda Mozgalmat. Ha deklarál­tan független lesz, és nem tekinthető párthad­seregnek, onnantól kezdve szilárd meggyőző­désem, és erre utalnak bizonyos visszajelzé­sek is, hogy még inkább növekedni fog az elis­mertségünk és a támogatottságunk.
 
-Éppen a minap hallottam, hogy Dombóvár ci­gány vajdája kijelentette: a magyarországi ci­gányságot fel kell fegyverezni.
 
-Az a szörnyű, hogy maga a hatalom élezi ezt a helyzetet, illetve az a mögöttes erő, amelyik, lássuk be, a cigányokat eszközként használja. A cigányok be fogják tölteni a maguk szere­pét, és mint haszontalan, semmire való népet le fogják őket gyalulni, csak ezt a cigányok éppen az alulszocializáltságuk és a műveletlenségük miatt nem ismerik fel. A vezetőik pedig - tudjuk, legutoljára Kolompár éppen a börtönbe készülnek. Ilyen típusú vezetőik vannak. Döbbenetes, hogy ma Magyarorszá­gon ki lehet jelenteni ilyet. A Magyar Gárda soha nem beszélt arról, hogy nekünk fegyver­keznünk kell, és ki kell irtanunk a cigányokat. Soha nem beszéltünk arról, hogy erőszakkal kívánjuk megoldani a problémákat.
 
-Köszönöm az interjút.
 
-Engem tiszteltek meg, mert örülök, hogy végre egy nemzeti oldalon álló médiumnak nyilatkozhattam.
 
--Isten önnel, minden jót.
 
Köszönet Bukor Ferenc Gárdistának...
 
 
 
VISSZA A GÁRDA OLDALRA. 
 
SimonBácsiDesign