Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A gyáváknál csak az álbátrak keltenek rosszabb benyomást.

 

A spanyol Luis Herrero-Tejedort, az Európai Parlament tagját a hét elején kiutasították Venezuelából, amiért Hugo Chávez elnököt diktátornak nevezte. Kiutasítását elítélte a jobbközép Európai Néppárt is.

 

Micsoda bátorság! Diktátornak merte nevezni Chávezt!

 

Ráadásul a képviselő hazájába, Spanyolországba visszatérve még ki is jelentette: „Semmit nem bántam meg!”

 

Ez aztán a bátor politikus!

 

Joseph Daul, az Európai Parlament néppárti frakciójának vezetője hétfői nyilatkozatában kijelentette: Chávez „minden nap jobban és jobban eltávolodik azon szabadságjogoktól, amelyek bármely demokráciában normáknak kell lenniük.” Majd hozzátette: Chávez és családja „nem akarta, hogy tanúk legyenek egy olyan népszavazáson, amelynek célja  – mint mindenki tudja – az alkotmány megreformálása, amely révén örökké hatalomban maradna”.

 

Ami nem igaz.

 

Nem maradna örökké hatalomba, hanem két alkalomnál többször indulhatna elnökjelöltként.

A BBC pedig kiemelte: a népszavazáson résztvevő megfigyelők egyöntetűen tanúsították: a vasárnapi venezuelai referendum szabad és csalás nélküli volt.

 

Ezután felhívtuk a bátor képviselő irodáját. Mivel éppen nem volt kéznél, asszisztense vállalkozott arra, hogy megpróbál távollétében is felelni kérdéseinkre.

 

Miután előre bocsátottuk, hogy az Európai Unióban megszoktuk, a Gyurcsány-kormányra nézve kínos kérdés elől fejveszetten menekülnek, a hölgy biztosított bennünket, Herrero úrral ez nem fordul elő, hiszen ő rendkívül készséges a sajtóval.

 

Ezután megkérdeztük, hogy a képviselő minek alapján minősítette Chávezt diktátornak.

 

Az asszisztens elmondta, a venezuelai ellenzékkel folytatott megbeszélései alapján. Tőlük tudja, Venezuelában  félelem uralkodik, és ahol félelem az úr, ott nem lehet demokrácia és szabadság.

 

Megkérdeztük, hajlandó lenne-e Herrero-Tejedor képviselő Magyarországra is ellátogatni, ott beszélni a jobboldali ellenzék politikusaival,  majd Gyurcsány Ferencet diktátornak nevezni? Hiszen, mondtuk,  Magyarországon 2006. október 23-án az azonosítót parancsra nem viselő rendőrosztagok a demokratikus jogukat gyakorlókra, illetve járókelőkre gumigolyókkal lőve 14 esetben részleges vakságot okoztak.

                                      

Hozzátettük, hogy a képviselőnek ehhez még Magyarországra sem kell utaznia, csupán kilépnie a folyosóra és elsétálnia saját frakciója, vagyis az Európai Néppárt fideszes képviselőihez, akik nem csak kijelentésünkről, de a Gyurcsány-kormány által keltett félelem egyéb dimenzióiról is tanúskodhatnak.

 

Az asszisztens meglehetősen ideges nevetgélés közben magyarázta el, hogy erre a képviselőnek magának kellene válaszolnia, de, ígérte, Herrero úr feltétlenül telefonálni fog, még e cikk tegnap déli leadási határideje előtt.

 

A telefon elmaradt.

 

Egyébként arra a kérdésre, hogy a venezuelai elnök valóban diktátor-e, a Chávez-barátnak eddig még nem nevezett amerikai Time magazin február 23-i keltezéssel megjelent legfrissebb száma véleményét így foglalja össze: „tekintélyelvű imázsa ellenére Chávez se nem diktátor, se nem 21. századi Castro. Háromszor demokratikusan választották meg, 2004-ben a népet kérdezte meg, hogy lemondjon-e (a szavazást megnyerte) és hangos ellenzéki sajtót enged meg.

 

Az amerikai hetilap arra ugyanakkor elfelejtette emlékeztetni az olvasóit, hogy az eddig 10 éve kormányzó elnök ellen – aki eddig 15 alkalommal állt választói elé – 2002 április elején amerikai segítséggel hajtottak végre puccsot.

 

Ugyanakkor a papírgalancsintól is rettegő, az azt dobálókra két éves börtönt kiszabni kívánó Gyurcsány Ferenc 2004 szeptemberében belső puccsal került hatalomba,  és a 2006-os országos választásokat csak úgy tudta megnyerni, hogy alkotmányellenesen, tudatosan vezette félre az ország népét a magyar gazdaság állapotáról.

 

A venezuelai elnök azt állítja, „bolivári” forradalmának lényege a szegények anyagi helyzetének drasztikus javítása. Hogy ezt elérte-e, arról idézzük a vezető francia lap, a Le Monde tegnapi cikkét, amelyben ez a bekezdés olvasható: „A Latin-Amerikai Gazdasági Bizottság (Cepal) nevű ENSZ-szervezet szerint, amelynek statisztikái referenciát jelentenek, a szegénység öt év alatt 54 %-ról 27 %-ra csökkent; munkanélküliség 10 % alá süllyedt, és a vásárlóerő jelentősen nőtt”. Vajon Gyurcsány öt éve alatt miként alakultak e mutatók nálunk?

 

Hugo Chávez Frías ellen az egyik, a nyugati sajtóban nem egyszer megjelenő vád, hogy többszöri újraválaszthatósága antidemokratikus.

 

Azok, akik ezt állítják, egyetlen egyszer nem nevezték Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök – aki Chávez elnökhöz hasonlóan a végrehajtói hatalmat gyakorolja -  korlátlan megválasztásának lehetőségét antidemokratikusnak. Abban pedig nyilvánvalóan Rafael Correa ecuadori elnöknek van igaza, hogy igen fura olyanoktól olvasni a korlátlan számú megválaszthatóságról bírálatokat, akiknek országában királyok vagy királynők uralkodnak.

 

Ami pedig a hasonló amerikai bírálatokat illeti, azokat maga a venezuelai kormány tette nevetségessé, amikor fizetett hirdetésként jelentette meg a szinte teljes egészében vele ellenséges nyomtatott sajtóban a New York Times azon vezércikkét, amely észérveket hozott fel New York szövetségi állam alkotmányának módosítására, hogy Michael Bloomberg, New York város polgármestere ne csak két alkalommal legyen megválasztható.

 

Egy másik kifogás a mostani Chávez-i referendummal szemben az, hogy az azért nem méltó demokráciákhoz, mert szinte ugyanazt a kérdést tette fel most vasárnap, mint amit 2007. december 2-án elvetett a megkérdezettek többsége.

 

Ez a kifogás akkor hangzana hitelesnek, ha a bírálók ugyanúgy elítélnék azt, hogy az Európai Unió az ír néppel még egyszer meg akarja szavaztatni a szégyenlősen lisszaboni szerződésnek becézett  uniós alkotmánytervezetet, amelyet a szigetország népe egyszer már elvetett.

 

A referendum utáni egyik műsorában a BBC megszólaltatott egy emberjogi szervezet vezetőjét is, aki azért bírálta Chávezt és vádolta őt antidemokratikus magatartással, amiért az állam jóval nagyobb összegeket mozgósított a népszavazás megnyerése érdekében, mint amit az ellenzék tudott.

 

A Magyar Nemzet olvasóinak többsége nyilván csak remélni tudja, hogy a magyarországi emberjogi szervezetek csupán azért nem intéztek hasonló támadást Magyarország NATO- és uniós csatlakozása ügyében kiírt népszavazást követően (amikor a „nem” tábor a médiában gyakorlatilag egyáltalában nem juthatott szóhoz, anyagi eszközei pedig nem voltak, míg a hivatalból „semleges” állam számolatlanul szórta a milliókat az „igen” szavazatok propagálóinak), mert e jogvédők éppen vakációjukat töltötték.

 

Chávez Amerika-ellenes politikáját – amely a kontinensen ma „járványszerűen” terjed, az évtizedekig tartó, rettenetes nyomort maga után hagyó  washingtoni konszenzus után - lehet nem szeretni. De azt azért el kell ismerni, a nemzeti tulajdonba vételt ő kezdte el, és ma az egész világ „chávezista”, vagy ahogyan a Newsweek című amerikai hírmagazin a múlt héten nem csupán iróniával fogalmazott: „Ma már mindannyian szocialisták vagyunk”.

 

Az eddig izzó szenvedéllyel neoliberális Gyurcsány szintén éppen a napokban váltott. Ha kedd van, akkor ő patrióta.

 

E sorok írójának igen sok kifogása van Chávezzel. Egyik kapitális hibája volt a PDVSA, a venezuelai MOL 18 ezer sztrájkoló szakemberének csúnya elbocsátása és az, hogy képtelen a korrupciót és a bűnözést visszaszorítani. De egyben biztos: Chávez, ellentétben a nála messze dörzsöltebb Gyurcsánnyal, szenvedélyesen szereti országát és népét, aminek kézzelfogható eredménye ott is, itt is meglátszik.

 

Ha nem hiszi, rendezzen népszavazást hivatalban maradásáról.

 

 

Lovas István

 

 

Forrás: Magyar Nemzet

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.