Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 
 
Kedves Olvasók, Kedves "Magunkfajták"!
 
Nagy öröm nekem, hogy Vona Gábor egy saját rovat írására bíztatott. Rám bízta, hogy miről szóljon... Azt találtam ki, hogy Önökkel együtt végiggondolom: vajon RADIKÁLIS VAGYOK? Ez lesz tehát a cím. Persze a választ el lehetne intézni annyival, mint tette a minap egy kedves ismerősöm. Ő visszakérdezett: "Mondja, Krisztina, tulajdonképpen miért hívnak manapság RADIKÁLISNAK valakit pusztán azért, mert igazat beszél?" S az alcím azért lesz GONDOLATOK A NEMZETI ELLENÁLLÁSRÓL, mert el kell kezdenünk rendszeresen és következetesen használni az ELLENÁLLÁS szót, sugallva, hogy a Hazánk, Magyarország megszállás alatt áll.
 
Ez utóbbi mindannyiunknak, minden Magunkfajtának nagyon rossz hír. A Jó Hír viszont: hogy nem hagyjuk. Hogy ellenállunk. És győzni fogunk, mert az igazság a mi oldalunkon áll. A rovat mottója Szent Pál Galatáknak írt leveléből a következő tanács: "Legyetek tehát állhatatosak és ne vegyétek magatokra ismét a szolgaság igáját!" (Galata levél 5.1.)
 
Isten hozta Önöket ebben az új rovatban.
Isten óvja és vezesse Magyarországot!
 
Szeretettel
 
Morvai Krisztina
 
{I}Most gyerekeimmel szabadságon vagyok a Balatonnál. Pár napja úgy döntöttem, megveszem az összes létező napilapot, s "kikapcsolódásképpen" végigolvasom őket. Kikapcsolódás helyett fájdalmat, megdöbbenést s ezekből egy nyílt levelet hozott a "kaland". Dr. Frech Ágnesnek, a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiuma Vezetőjének szól a levél: ÖN SZERINT A SZEMKILÖVÉS VAGY A TOJÁSDOBÁLÁS A FELHÁBORÍTÓBB? címmel. A jövő hétre is nyílt levelet tervezek, mégpedig Magyarország összes bírójához és ügyészéhez szólót - merthogy az igazságszolgáltatásban is egyre inkább szükséges a nemzeti ellenállás. (Mielőtt bárki kifogást emelne: itt nem valami pártosságról van szó, ellenkezőleg. A nemzeti ellenállás itt azt jelenti, hogy a bíró és az ügyész csak a jogszabályoknak és a hivatásbali eskűjének, meggyőződésének legyen alárendelve. Akár tojásdobálásról, akár szemkilövésről van szó. Úgy érzem lassan ott tartunk, hogy ez "nemzeti ellenállást" jelent.)
 
Morvai KrisztinaMorvai KrisztinaÖN SZERINT A SZEMKILÖVÉS VAGY A TOJÁSDOBÁLÁS A FELHÁBORÍTÓBB?
 
Nyílt levél Dr. Frech Ágnesnek a Fővárosi Bíróság Büntető Kollégiuma Vezetőjének!
 
Tisztelt Dr. Frech Ágnes Kollégiumvezető Asszony!
 
Joghallgató korom óta tisztelem az Ön szakmai tudását és számos kiváló emberi tulajdonságát. Örültem, hogy korrekt volt az együttműködésünk akkor is, amikor a Civil Jogász Bizottság társelnökeként a 2006. őszi tömeges emberi jogi jogsértésekkel, véres rendőri brutalitással, önkényes fogvatartásokkal kapcsolatban kértem Öntől – több ízben is – adatokat, tájékoztatást.
 
Augusztus 2-án a Népszavában jelent meg Önnel egy igen hosszú interjú, amelynek számos eleme, s összességében „üzenete” mélyen megdöbbentett. Olyan súlyú kérdésekről volt (van) szó, amelyek nem kezelhetőek egy kollegiális telefonbeszélgetéssel elintézhető magánügyként, hanem a nyilvánosságra tartoznak, mert a bírói függetlenség, az emberi jogok, a jogállamiság alapjait érintik. Engedje meg, hogy jogvédőként, bírói szakvizsgával és több tudományos fokozattal (LL.M; Ph.D) rendelkező büntetőjogászként rámutassak az aggodalmat keltő kijelentésekre, azokat szó szerint idézzem, s megfogalmazzam az azokhoz kapcsolódó kérdéseket, amelyekre kérem, válaszoljon.
 
Már most megjegyzem, hogy a nyílt levél megírását azért is tartottam szükségesnek, mert az elmúlt időszakban, különösen az ún. „meleg büszkeség napi felvonulás” óta számos olyan nyilatkozat jelent meg vezető, szakmai irányítói pozícióban lévő jogászoktól, amelyek ellentétben állni látszanak a jogalkalmazói, különösen a bírói függetlenség elvével. E megnyilatkozások ugyanis – merőben szokatlan módon – a nyilvánosság előtt megróják azokat az ügyészeket és bírókat, akik nem sújtottak le a megszólaló vezetők, „főnökök” által vágyott súlyossággal egyes ügyekben. Meglepő módon nem a 2006 őszi tömeges rendőri brutalitásokkal kapcsolatban kifogásolják a megszűntetéseket vagy az enyhe ítéleteket, hanem például a „meleg felvonuláson” – sérülést egyáltalában nem okozó „tojásdobálók” vonatkozásában „dobálják – nem tojással, sárral - ” a döntést hozókat.
 
Legalább ilyen ijesztő, hogy – a bírói függetlenség veszélyeztetése mellett - ezek a nyilatkozatok az ellenzék egészének, különösen a gyülekezési és véleménynyilvánítási jogukat gyakorlóknak a „kriminalizálását”, bűnözővé nyilvánítását, mint tendenciát sejtetik. (Ilyen kísérlet, mint tudjuk, már történt 2006. őszén, amikor kb. félezer ember ellen kezdeményeztek – önkényes bebörtönzés, fogvatartás mellett – koncepciós büntetőeljárásokat. Az, hogy ezek rendre megszűntetésre kerültek, s a meggyötört, megkínzott emberek ügyeiben „győzött az igazság” – leginkább azoknak a jogászoknak köszönhető, akik hivatásukat és jogászi esküjüket komolyan vették, s ellen mertek állni a rájuk nehezedő nyomásnak.. Úgy gondolom, hogy az emberi jogok védelme érdekében köteles vagyok minden ilyen „nyomással”, „kezdeményezéssel” szemben határozottan fellépni – már csak azért is, mert egyetemi oktatóként nem függök egzisztenciálisan bírósági, ügyészségi vezetőktől. Arra kérek minden magyar bírót, ügyészt, rendőrt és más jogalkalmazót, hogy a legszilárdabban álljon ellent minden olyan törekvésnek, amely szakmai, döntéshozói függetlenségüket csorbítaná, vagy amely olyan nyomást gyakorolna rájuk, amely demokratikus jogállamban megengedhetetlen.
 
Ezek után a Népszava interjúban szereplő kulcs-gondolatok – szó szerinti idézet formájában – majd a hozzájuk kapcsolódó kérdéseim:
 
1. „Amit én nagyon felháborítónak tartottam – és ezt többször kifejtettem - , az az, hogy a melegfelvonuláson történtek elsősorban az emberi méltóságot sértették….” –nyilatkozta Ön. (Ezt követően a vastagon szedett betű jelzi, hogy szó szerint a Népszava interjúból származik az idézet.)
 
Kedves Bírónő! Az emlékezetes két évvel ezelőtti őszön néhány nap alatt (szeptember 19-én és 20-án éjszaka, valamint október 23-án) több száz embernek okoztak a rendőrök komoly sérülést. Egyebek mellett tizennégy embert lőttek szemen, teljes vagy részleges megvakulásukat okozva. Volt, akinek a nyakára adtak le közelről célzott lövést, az élete néhány milliméteren múlott, jelenleg is orvosi kezelés alatt áll. Volt, akinek az ujjait kellett amputálni, nem egy és nem két ember életre szólóan munkaképtelenné vált. Akik műtétre szorultak az elszenvedett sérüléseik miatt, az operációt követő napokat és éjszakákat – amint azt Ön is bizonyára tudja az ügyekből, Kedves Bírónő – a baleseti sebészeti kórházi ágyukhoz bilincselve töltötték. Szeptember 19-én és 20-án éjszaka többnyire a Kossuth téri demonstrációról hazatérőket vitték földre, verték és rugdosták véresre a rendőrök, október 23-án az emlékező tömegbe repítettek gumigolyózáport s küldtek vágtázó lovasrendőri rohamot. Ömlött a vér, emberek ezrei menekültek fejvesztve, halálfélelemben. (Én magam is, két gyermekemmel... Az éjszakát egy lépcsőházban megbújva töltöttük, rettegésben.)
 
Az ún. meleg büszkeség napi felvonuláson történt tojásdobálás kapcsán tudomásom szerint senki nem sérült meg. Vélhetően halálfélelme sem volt senkinek. A tojásdobálás ugyanis – ellentétben a lőfegyverrel, a testszerte, viperával vagy gumibottal történő ütlegelésekkel és rugdosással – nem az élet kioltására alkalmas magatartás, a tojás nem az élet kioltásának tipikus eszköze, különösen nem a távolból röpítve. S a halálfélelmet az is valószínűtlenné teszi, hogy esetükben a több ezer felfegyverzett rendőr nem támadta, hanem védelmezte őket. Elég nagy különbség, ugye? Ezek után nagyon szeretném tudni, hogy Ön, mint a magyar büntető-igazságszolgáltatás egyik vezetője miért nem adott egyetlen szóval sem hangot indulatainak, felháborodásának, avagy az áldozatokkal való együttérzésének a 2006. őszi hatalmi őrjöngés, rendőr-terror kapcsán s miért tett kivételt az Öntől megszokott higgadt távolságtartás, érzelemmentesség alól pont a meleg-fesztiváli tojásdobálás esetében? Ön, Kollégiumvezető Asszony még soha nem találkozott az emberi méltóság ennél égbekiáltóbb, durvább megsértésével, mint a tojásdobálás?
 
Demszky állandó kiegészítője: Férfias, elegáns, és véd a tojástól...Demszky állandó kiegészítője: Férfias, elegáns, és véd a tojástól...Kérem, adjon számot arról, miért váltott ki Önből erőteljesebb indulatokat és a sértettek melletti erőteljesebb együttérzést a tojásdobálás, mint a szemkilövés, az ujjleszaggatás, a viperával véresre verés, a sok száz csonttörés, a megnyomorított életek sokasága? Vagy a Magyar Rádió udvarán történő tömeges kínzások? A rendőrségi fogdákban, a büntetés-végrehajtási intézetekben történt ÁVH-s jellegű fogoly- bántalmazások? Sokféle bíró van. Önnek szíve joga érzelemmentesnek, hűvösnek, távolságtartónak lenni a legdrámaibb, tömeges erőszakos bűncselekményekkel kapcsolatban is. Vagy lehet érzelmes, indulatos, együttérző. De ha ilyen kirívóan diszkriminál támadás és támadás megítélése, áldozat és áldozat között, akkor annak okáról számadással tartozik a nyilvánosságnak és azoknak a bíróknak is, akiket Ön irányít, vezet.
 
Nem magánemberként nyilatkozik, és nem magánemberként különböztet ugyanis, még csak nem is tudósként, kutatóként, hivatalból elfogult ügyvédként, hanem bíróként. Az ország egyik vezető bírójaként. Kérem tehát, adjon számot arról, miért nyilatkozott így most s miért nem nyilvánított érzelmeket a két évvel ezelőtti hatalmi őrjöngés, tömeges brutalitás kapcsán? Az utóbbit nem tartotta „nagyon felháborítónak”? Ott és akkor Ön szerint nem sérült az EMBERI MÉLTÓSÁG? A MI EMBERI MÉLTÓSÁGUNK?
 
2. Ön a Népszava interjú több pontján is a leghatározottabban kritizálja, helytelennek minősíti az Önnek – akárhogy szépítjük, ragozzuk, mégis - „alárendelt,” „beosztott” bírók által alkalmazott büntetőjogi minősítéseket, illetve büntethetőséget kizáró okokat, vagyis az Ön beosztott bíró kollégái által hozott döntéseket. Összességében éles kritikának ad hangot amiatt, hogy a tojásdobálással kapcsolatos eljárásokat megszűntették illetve a cselekményeket „csak” szabálysértésnek minősítették. Többek között ezt olvashatjuk: „Megismétlem: nekem az a véleményem, hogy a tojásdobálás nem szabálysértés, hanem személyekkel szembeni erőszakos magatartás, ami kihívóan közösségellenes és joggal háborít fel sokakat.” (Értsük jól: szemben azzal, amit az ügyekben döntést hozó kollégái állítani merészeltek, hogy ti. szabálysértés vagy még az sem.) Az interjú későbbi pontján: „Felmerülhet a közösség elleni izgatás is, de a garázdaság bűntette mindenképp..”
 
Ebben a körben két fő kérdésem van Önhöz. Az első: helyénvalónak tartja-e, hogy az Önnek beosztott bírák döntéseit a nyilvánosság előtt kritizálja, ráadásul úgy, hogy a tényeket és az alapul fekvő jogi összefüggéseket sem Ön, sem az újságírók nem osztják meg az olvasóval. Itt jegyzem meg, hogy a tojásdobálás az én szakmai álláspontom szerint – különösen az adott körülmények mellett, tehát relatíve nagyobb távolságból, rendőrök által védett személyekkel szemben – semmiképpen nem tekinthető büntetőjogi értelemben erőszakos magatartásnak. De itt és most nem erről szeretnék vitát nyitni, csupán az Önnek beosztott bírók emberi méltóságát és szakmai méltóságát szeretném megvédeni – ugyanis a méltóságot Önnel együtt én is nagyra becsülöm.
 
Ezt ezúttal azzal szeretném kinyilvánítani, hogy tisztázom: döntésük minden vonatkozásban megalapozott, szakmailag teljességgel védhető – akár az erőszak kérdését, akár a büntethetőséget kizáró okot, a társadalomra veszélyességben való tévedést veszzük – vennénk – tudományos górcső alá. Nem helyes tehát még finoman sem célozni arra, hogy politikai meggyőződésből döntöttek, vagy szakmai tudatlanságból. De még ha nem így lenne, ha a döntés szakmailag erősen vitatható lenne, akkor sem biztos, hogy összhangban van a bírói függetlenség elvével a beosztott bíró döntésének ilyen nyilvános kritikája.
 
Dr. Frech ÁgnesDr. Frech ÁgnesKérem Önt, Bírónő, emlékeztessen: megfogalmazott-e Ön hasonlóan éles kritikát azokkal a bírókkal szemben, akik 2006. őszén –az ötvenes éveket idéző módon, a jogszerűségnek még a látszatát is nélkülöző 3-4 perces szégyenletes „eljárásokban” - 30-30 napra előzetes letartóztatásba helyeztek több száz ártatlan embert? (Az ő történeteik megismerhetőek a Civil Jogász Bizottság Jelentéséből, a Bizottság meghallgatásairól készült DVD felvételről illetve a Nemzeti Jogvédő Alapítvány – www.nja.hu – honlapjáról, esettárából. Mint ismeretes, az elsőfokú döntések túlnyomó többsége a másodfokú, már alapos és törvényes eljárásokban indokolatlannak, jogellenesnek, azaz önkényesnek találtatott. )
 
Felrótta-e Ön, mint szakmai vezető azoknak a bíróknak, hogy a véresre vert „őrizetesektől „ - például frissen érettségizett, két héten át fogvatartott és megkínzott, gyereklányoktól nem kérdezték meg, hogy ki verte össze őket? Emlékeztette-e ezeket a bírókat arra, hogy jogállamban egy bíró nem pártmunkás, avagy arra, hogy mi is a különbség a sztálinista diktatúrák és a jogállam között? Megrótta-e őket valamely napilap hasábjain? Esetleg megrótta-e, helyreigazította-e azt a bírót, aki arra hivatkozással mentett fel brutális rendőröket, hogy „nem lehet köztudomású tényként kezelni, hogy szeptember 19-én vagy 20-án éjszaka rendőrök civileket vertek volna Budapesten…”. Vagy helyreigazította-e a büntetőjogi minősítéseket, úgy, mint a tojásdobálásos ügyekben? Ha a melegekkel szembeni tojásdobálás – Ön szerint - „közösség elleni izgatás” (kétségtelenül meleg minősítés az adott helyzetre, de tegyük fel…) akkor miért nem az a „rohadt magyarok” felkiáltással, a nemzeti lobogó megtaposása mellett történő testszerte összerugdosás, fogak kirúgása? Kifogásolta Kollégiumvezető Asszony ennek a minősítésnek a hiányát beosztott bírái döntései kapcsán? Nem merült fel Önben, hogy a fejmagasságban, illetve nyakmagasságban célzottan és közelről leadott sorozatlövések – még ha gumilövedékkel történnek is-, kimerítik a több emberen, eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés kísérletét? Hol maradt az utóbbi minősítés a 2006. októberi 23-i ügyekből? Ön nem hiányolta?
 
3. Nem rejti véka alá személyes véleményét egy korábbi tojásdobálási ügy, a Demszky-elleni kapcsán sem. (Nagyon-nagyon várom, hogy végre a 2006. őszi tömeges rendőri brutalitások és önkényes őrizetbevételek, előzetes letartóztatások kapcsán is megismerhessem a személyes véleményét, mert ezek után ezzel adósa a magyar nyilvánosságnak...) Nos, az idézet: „Lényeges különbség van, ha valaki Demszky Gábort dobálja tojással vagy egy civil felvonulás résztvevőit, a főpolgármester ugyanis közszereplő, neki többet kell tűrnie, mint a civileknek. MEGJEGYZEM, KULTURÁLT TÁRSADALOMBAN EZ IS ELFOGADHATATLAN.” (Kiemelés tőlem, MK.)
 
Az utolsó, általam kiemelt gondolatával összefüggésben engedjen meg néhány megjegyzést. Nincs összehasonlítási alap, Kollégiumvezető Asszony! Kulturált társadalomban ugyanis nem lövik ki rendőrök emberek szemét, nem szaggatják le ujjaikat, nem törik csontjaikat, nem verik ki a fogaikat azért, mert a hazájukat lekurvázó, folyamatos hazudozásait elismerő miniszterelnökük ellen tüntetnek (kulturált társadalomban ilyen miniszterelnök egyébként aligha lehetne...), vagy a legnagyobb ellenzéki párt ünnepi megemlékezésén merészelnek részt venni. Nem fordul elő ilyen. Ha mégis, akkor a kulturált társadalomban az ilyen véres, kegyetlen, diktatórikus rendőri akciót vezénylő kapitányt nem tüntetik ki. S aki kitünteti, Kedves Bírónő, az nem áll ki az adott nép szabadságának ünnepén az emberi jogokról és a demokráciáról szónokolni. Kérem ezért, hogy ne tegyen lekicsinylő megjegyzéseket a mi társadalmunk kulturáltságával kapcsolatosan a nyilvánosság előtt, a sajtóban.
 
Én sokfelé éltem és dolgoztam (egyébként mindenhol jogászként, emberi jogi szakterületen): Angliában, az Egyesült Államokban, Franciaországban, de ENSZ szakértőként közel 200 ország társadalmának „kulturáltságára” volt rálátásom. „Egy Demszky Gábor” egyetlenegy országban sem úszta volna meg néhány tojással. Minden bizonnyal olyan bűncselekmény áldozata lett volna, amelynek büntetőjogi minősítése kétséget kizáróan egyszerűbb és egyértelműbb, mint a tojásdobálásé. És tudja miért, Kollégiumvezető Asszony? Mert az emberek nem szeretik, ha szemen lövik őket, vagy a honfitársaikat, s azt sem szeretik, ha – akár szimbolikusan – szemen köpik őket.
 
Megkérem tehát Kollégiumvezető Asszonyt, ígérje meg a magyar embereknek, hogy máskor nem tesz nagy nyilvánosság előtti negatív vagy lekicsinylő megjegyzést egy olyan nép kulturáltságára, amely nép úgy csinálta végig a rendszerváltást, s az azt követő majd két évtizedet, hogy egy pofon sem csattant el a diktátorok arcán. A közélettel összefüggő utcai erőszakot az utódpárt, az MSZP és a magát liberálisnak valló SZDSZ irányította kormányok hozták szokásba Magyarországon. Gyanítom, nem ők azok, akiket Ön (ld. később) következetesen „rendzavaróknak” nevez.
 
4. Ezek után az interjúból a következő kulcs-gondolatot szeretném kiemelni: „…látni kell, hogy 2006. ősze óta olyan rendzavarások vannak az országban, amelyekre korábban nem volt példa. Ezt a szokatlan helyzetet, úgy tűnik, nem sikerült megfelelően kezelni. Ebben felelőssége van a bíróságoknak is, hiszen az eddig alkalmazott jogkövetkezményeknek nem volt kellő visszatartó erejük…”
 
Milyen „eddig alkalmazott jogkövetkezményekre” gondol, Kollégiumvezető Asszony? A megindított több száz koncepciós eljárásra? A másodfokon kilencven (igen, kilencven!) százalékban törvénysértőnek, indokolatlannak bizonyult előzetes letartóztatásokra? Vagy a 2002.évi választások után a szavazatok újraszámolását követelő Budaházy-val és szintén diplomás „bűntársaival” szemben a rákosista időket idézve alkalmazott „javító-nevelő munkára” (fizikai munkakörben letöltendő közérdekű munkára)? És egyébként milyen „rendzavarásokra” gondol? A miénkre, akik utcára vonulva tiltakozunk? Arra, hogy nem tűrtük, nem tűrjük szó nélkül, hogy egy bevallottan csalással hatalomra került, hazudozó, az országot a csődbe vivő kormányunk van? Hogy nagyritkán az utcára vonulunk és hangoskodunk? Hogy gyakoroljuk azokat az emberi jogainkat, amelyekért történelmünk során sok ezren ontották a vérüket? Az, hogy a gyülekezési jogunkat, szólásszabadságunkat, vélemény-nyilvánítási jogunkat gyakoroljuk, az a rendzavarás? Nem volt Magyarországon egyetlen olyan tömegmozdulás sem, 2006. október 23. óta, amelyen akár tizedannyi sérelem keletkezett volna, mint azon a rettenetes, megbocsáthatatlan napon!
 
Miről beszél, mire céloz tehát? Mi ez az aránytévesztés? Nagyon kérem Önt, Tisztelt Kollégium vezető asszony, ne fenyegessen bennünket! Hamarosan Magyarország összes jogászához fordulok nyílt levéllel, amelyben kifejtem, miért és hogyan kell kiállnunk az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság védelmében, hogyan kell ellenállnunk a hasonló burkolt vagy nyílt fenyegetéseknek, az ellenzék kriminalizálására, bűnözővé nyilvánítására irányuló folyamatoknak. Addig is kérem, vonja vissza ezt az alig burkolt fenyegetést. Ne próbáljon visszatartani se engem, se honfitársaimat attól, hogy minden lehetséges – és az európai emberi jogi gyakorlat által elfogadott módon - kinyilvánítsuk ellenérzéseinket a hazugságkormány, annak intézkedései és értékrendje ellen.
 
BűnözőkBűnözőkNem bűnözők vagyunk, Bírónő, hanem MAGYAROK, akik fel vagyunk háborodva azon, hogy „a hatalom által alkalmazott jogkövetkezményeknek nem volt kellő visszatartó erejük”, mert egyetlen szemkilövetőt, magyar-taposót, fogkiverőt sem csuktak börtönbe és egyetlen megkínzott áldozat sem kapott mind a mai napig egyetlen fillér kártérítést sem. S ezért aztán, arcátlan módon, még mindig alattvalóknak mernek kezelni bennünket a saját hazánkban. Márpedig, Kedves Kollégiumvezető Asszony, nekünk csak ez az egy hazánk van! Magyarország... S addig nem nyugszunk, amíg itt nem lesz demokrácia és jogállam. Ez áll ugyanis az Alkotmányban. S ez a Magyar Nép érdeke és jussa. S én arra esküdtem, hogy a Magyar Néphez mindenkor hű leszek. S persze arra, hogy magamat az igazság szolgálatába állítom. Mert jogász vagyok. És magyar.
 
5. Annak érdekében, hogy ne érhessen a „szakmaiatlanság” vádja – bár nyilván úgyis fog – végezetül még egy szakmai kérdésre térnék át, bár meggyőződésem, hogy mindaz, amit eddig felvetettem, ugyanennyire szakmai, s nem csupán „érzelmi” kérdés. A miénk ugyanis – minden ellenkező híreszteléssel szemben – egy érzelmes szakma. Kifolyt szemekről, viperával összetört csontokról, halálfélelemről ugyanis nehéz érzelmek nélkül beszélni vagy gondolkodni. Az utolsó szó szerinti idézetet azzal emelem ki, hogy az interjú többi részét is elolvasásra ajánlom mindenkinek. Mondhatni, kötelező olvasmányként kellene kezelniük mindazoknak, akiket foglalkoztat Magyarország sorsa. No, nem az álkérdések, hanem a valódiak. Nos, az idézet, Öntől:
 
„A 2006. őszi eseményekkel kapcsolatos döntések után is tartottunk szakmai megbeszéléseket, különösen az első és a másodfokú határozatok közötti eltérés okát vizsgálva. Menet közben pedig kapcsolatot tartottunk különböző civil szervezetekkel, így a Civil Jogász Bizottsággal is és természetesen a sajtót is részletesen tájékoztattuk az ügyekről. Azt gondolom, ebben nyitottak voltunk és tettük a dolgunkat. Valószínű így lesz a jövőben is, de át kell gondolni, hogy vajon helyes-e az eddigi gyakorlat, vagy valamit változtatni kell?"
 
Tisztelt Kollégiumvezető Asszony, még egyszer köszönöm, hogy tartották a kapcsolatot a Civil Jogász Bizottsággal, de kérem, tekintsen el attól, hogy ezt valamiféle különleges és kivételes gesztusként fogjam fel. Jogállamban az igazságszolgáltatás a nyilvánosság előtt folyik, a döntések, és az őket megelőző eljárások transzparensek, átláthatók. Éppen ezért rémiszt meg az utolsó mondat ebből az idézetből. Mire célzott, amikor azt vetette fel, hogy esetleg „valamit változtatni kell?”. Rendkívül fontos dolgokról van, illetve lehet szó – például az igazságszolgáltatás nyilvánosságának alkotmányos alapelvéről, vagy a bírói függetlenségről, esetlegesen a magyar joggyakorlatnak az európai emberi jogi normákkal és az Alkotmánybíróság döntéseivel való összhangjáról, az emberi jogi mozástér szűkítésének tervéről...
 
Éppen ezért rendkívül fontos, hogy ne találgassunk, mint egy diktatúrában az alattvalók az esetlegesen majd bekövetkező döntésekről, hanem egy európai uniós tagállam felnőtt állampolgáraiként nagyon pontosan értsük: milyen változtatásról lehet szó? A másik kérdésem ezzel a résszel kapcsolatban a következő. Örömmel olvasom, hogy megvizsgálták a 2006. őszi koncepciós eljárásokkal összefüggésben az első és a másodfokú döntések közötti eltérések okait. Nem apróságról van szó, ismétlem, hogy több száz ártatlan embert vetettek börtönbe az Ön által irányított Fővárosi Bíróság illetékességi területén dolgozó bírók, látványosan törvénysértő, a legsötétebb diktatúrákat idéző „eljárásokban”. Az érdemi döntések jelentős részét is megváltoztatták másodfokon. S térjünk ki arra is, hogy személy szerint KIK változtatták meg a jogsértő, szégyenletes döntéseket. Álljon itt a neve annak a három bírónak, akik jogtörténetet írtak döntéseikkel, s megvédték a jogászi hivatás becsületét:
 
Takács Jolán, Szívós Mária, Szolnoki János. Kérem Önt, Kollégiumvezető Asszony, szíveskedjen a nyilvánosság számára részletes tájékoztatást adni arról, hogy mi történt ezzel a bírói tanáccsal. Miért került sor arra, hogy a tanácsot – az Ön Kollégiumába tartozó, fővárosi bírósági tanácsot „átszervezés” címén azonnal a „sajnálatos események” után feloszlatták? Nem ennek a döntésnek lesz – e „kellő visszatartó ereje” minden olyan bíró számára, aki úgy gondolja, hogy kizárólag a jogszabályoknak és hivatásbeli meggyőződésének van alárendelve?
 
Kulcsfontosságú kérdésről van szó, Kedves bírónő, s a nyilvánosságnak joga van tudni a választ: mi történt a Szívós Mária vezette tanáccsal, azt követően, hogy sorozatban szabadon engedték az ártatlanul bebörtönzötteket és megváltoztatták az emberi jogokat törvénysértően korlátozó döntéseket, kimondva például, hogy egy be nem jelentett tüntetésen való puszta jelenlét még nem minősül sem szabálysértésnek, sem bűncselekménynek? Miért és hogyan oszlatták fel a tanácsot? Hasonló sors várhat minden olyan bíróra, aki törvényes döntésével következetesen, bátran és határozottan megvédi az emberi jogokat?
 
A másik kérdésem: az elvégzett vizsgálat szerint mik voltak az okai a kilencven százalékban törvénysértő, megalapozatlan elsőfokú döntéseknek? Kik voltak azok a bírák, akik ezeket a döntéseket hozták? A helyükön vannak még, vagy eltanácsolták őket a bírói pályáról? (Ön mondja, Kollégiumvezető Asszony az interjú egy későbbi részében: „Az más kérdés, ha egy bíró elhanyagolja a munkáját, vagy tartósan téves döntéseket hoz, és ez a jogorvoslati fórumokon kiderül, akkor vizsgálatot indítanak és esetleg a szakmai alkalmatlanság kérdése is felmerül...” Ugye itt nem a tojásdobálással kapcsolatban „téves” döntést hozó bírákra, vagy például a Magyar Gárda feloszlatása ügyében a hatalmas nyomásnak mindezidáig hősiesen ellenálló bíróra gondol Kollégiumvezető Asszony? Hanem, ugye azokra, akik százszámra börtönöztek be rendőrök és foglárok által véresre vert ellenzékieket, minden garanciális jogszabály teljes félre tételével? Nos, mi lett velük, Kollégiumvezető Asszony? Milyen döntés született az ő szakmai alkalmasságukról?
 
S kérem, részletesen tájékoztassa a nyilvánosságot - lehetőleg sajtótájékoztató keretében -, hogy melyek voltak a rettenetes emlékű 2006. őszi „bírói tévedések” főbb okai, mire jutott a vizsgálat? Volt–e esetleg valamiféle külső utasítás vagy elvárás a politika, a végrehajtó hatalom részéről? Esetleg az érintett bírák saját, személyes politikai meggyőződése szerepet játszott-e a döntésekben? (Például az, hogy a kormányellenes tüntetőket „alapból” rendbontóknak vélelmezték és nevezték…) Avagy puszta véletlen, hogy több száz ügyben téves döntés született? Amolyan bírói túlkapás történt, a „rendőri túlkapás” analógiájára? Erről jut eszembe, ha a több száz súlyos sérülést okozó rendőri brutalitást lehet következetesen „rendőri túlkapásnak” nevezni, akkor a senkinek semmilyen sérülést nem okozó tojásdobálást nem nevezhetnénk mondjuk „civil túlkapásnak”? És nem hagyhatnánk végre abba, hogy úgy beszéljünk róla, mintha ennél durvább emberi jogsértés nem lett volna Magyarországon?
 
Nagyon várom Kollégiumvezető Asszony részletes válaszát, amelyet kérem, hogy lehetőség szerint a barikad.hu email címére küldjön (szerk@barikad.hu), ahol a válaszlevelet most induló saját rovatomban teszem közzé. Kérem, amennyiben bárki gyalázkodna és megvető jelzőkkel illetné a barikad.hu közéleti hírforrást, éppúgy ne törődjön vele, mintha netalán azt nehezményezik, hogy a hazugságkormány szócsövéül szolgáló szélsőséges Népszavának adott exkluzív interjút.
 
Előre is köszönöm!
 
Tisztelettel
 
Dr. Morvai Krisztina büntetőjogász
 
Egyetemi docens
kmorvai@t-online.hu