Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rend, Jólét, Ébredés. Ezzel a hármas jelszóval indítok heti rendszerességgel cikksorozatot, de nem a magam szórakoztatására, hanem hogy vitára ingereljek, hogy problémákra világítsak rá, hogy megoldásokat keressek, és hogy kiutat találjak. Hiszem, hogy Magyarországra szebb jövő várhat. Hiszem, hogy többre vagyunk képesek, és többet érdemelünk a jelenleginél. Hiszem, hogy semmi másra nincs szükség, mint hitre, erőre és akaratra. Jóistenbe és nemzetbe vetett hitre, a magunk erejére és tenni akarásra. Most útjára bocsátandó írásaimmal bizonyítani kívánom, hogy a magyarság számára nem vágyálom a rend, a jólét és az ébredés. Sőt, csupán a kezünket kell kinyújtanunk érte. Első lépésként egymás felé.

28. rész: Hogyan züllöttünk állattá, és hogyan lehetünk újra emberek?

A mostani válság nem néhány bank továbbgyűrűző pénzügyi problémája, hanem egy korszak vége. Hogy az agónia mennyi ideig tart, nem tudni, de hogy a vége a jelenlegi világrend összeomlása, az biztos. Egy olyan rendszer, amely – a szó rossz értelmében véve – állattá teszi az embert, halálra van ítélve. De hogyan jutottunk el idáig?

A kapitalizmusnak hívott gazdasági forma a tőke maximalizálására és a munkaerő kizsigerelésére épül. Amit szociális piacgazdaságnak hívnak, az sem más, csupán a jelmezbe bújt kapitalizmus, addig működik, amíg a tőke érdekei ezt diktálják. Amíg a Szovjetunió létezett keleten, a kapitalista nyugatnak szüksége volt a lakosság életszínvonalának emelésére, így is bizonyítva felsőbbrendűségét. 1990 óta azonban ilyen-olyan indokokkal megkezdődött a jóléti társadalom felszámolása. Stratégiaváltás következett be, elindult a világméretű kapitalizmus kora, vagyis a globalizáció. Célja az egész világra kiterjedő, a tőkés társaságok összehangolt uralmi hálózatára épülő új világrend kiépítése volt. Érdemes végigkövetni, hogyan érte el, amit akart. Véleményem szerint négy lépésben.

A globalizáció kiépítésekor az első akadály, amelybe a háttérhatalom beleütközött a nemzeti érdekeket védő államok ellenállása volt. Nincs olyan nemzet, amely maga szeretné feladni önrendelkezését. Egy erős állam védi polgárait a külső és belső veszélyekkel szemben, megfelelő klímát teremt nekik a lélekszámbeli, fizikai és szellemi gyarapodáshoz, beavatkozik a gazdaságba, ha kell. A globalizációnak tehát világméretű terveihez először ki kellett találnia az „éjjeliőr állam” koncepciót, amelyet a helyi „ügyvivők” (nem hiába van az SZDSZ-nek ügyvivői tanácsa…) segítségével a korszerű gondolkodás alaptételeként tüntettek fel. Ugye, emlékszünk még „az állam rossz gazda” kijelentésre? Magyarországon így folyt és folyik is az állam leépítése. Vagyonát a privatizáció, beavatkozási lehetőségeit pedig a dereguláció és a liberalizáció révén vették el.

A gyenge állam terv azonban nem ment egyszerűen, hiszen egy valódi demokrácia lehetőséget teremt a társadalomnak arra, hogy bizonyos időközönként egy számára nem tetsző politikai folyamatnak megálljt parancsoljon. Az állam után az alkotmányos rend volt a következő akadály a világuralomhoz vezető úton. A globalizáció urai nem tehették meg, hogy a demokráciát nyíltan beszüntetik, inkább felszámolták azt észrevétlenül. Kitalálták a liberális demokráciát, amely szépen csengő neve ellenére nem más, mint a multinacionális tőke diktatúrája. Elvileg minden szabad, de csak elvileg. Gyakorlatban mindenről a tőkés társaságok döntenek. Az állam leépült, a demokrácia már csak színdarab.

A dolog azonban ezzel még nem ért véget, ugyanis egy politikai rendszernek elveken kell alapulnia. A globalizáció urai harmadik lépésben beleütköztek az alapvető, egyetemes emberi normákba. Egy keresztényi értékek mentén gondolkodó társadalomra – pláne hosszú távon – nehéz rákényszeríteni a liberális demokráciát, ezért kellett kitalálni egy vezérelvet, a neoliberális ideológiát. A neoliberalizmus egy gyönyörű szóra, a szabadságra építette fel magát, és az ettől elaléló emberek észre sem vették, hogy a neoliberális szabadság báránybőre alatt a rabszolgaság farkasa rejtőzik. A megzavarodott emberek kellő és súlyos elkábításában segített a megkaparintott oktatás, a kultúra és a média (Hogy miért jut már megint eszembe az SZDSZ?!). Így lett trendi buzinak, drogosnak és értéktelennek lenni.

A végső lépés azonban még hátra volt. Hiába zúdult minden csatornán a szenny, az embereket legalapvetőbb közösségeik megóvhatták a manipulálástól. A globalizáció utolsó ellenségével találta szembe magát: a szerves emberi közösségekkel, azokon belül is a családdal. A tét azonban túl nagy volt ahhoz, hogy megálljanak. A fogyasztói társadalom népszerűsítése lett a válasz, vagyis az ember legalantasabb, állatias ösztöneire, a szimpla fogyasztásra alapoztak. Sajnos sikeresen. A cél nélkülisége elől hamburgerek és tévéműsorok fogyasztásába menekülő embereket atomizálták, akikre már nem a család, nem a barátok, nem a kis közösségek hatottak, hanem ők. Az embert, bennünket ezzel állattá tettek. Készen állt az atomenergiát használó, eszközkészítő homo sapiens, amelyből azonban minden nagybetűs emberi kiveszett. Pontosan úgy és annyira, ahogy az a globalizáció érdekében állt. Arra még képesek vagyunk, hogy bevásároljunk a multinál, hogy bekapcsoljuk a tévét, de hogy felismerjük saját, szabadságnak csomagolt rabszolgaságunkat, arra már nem.

Az út az éjjeliőr állam, a liberális demokrácia, a neoliberális ideológia és a fogyasztói társadalom vonalán vezetett és jutott idáig. A globalizmus urai azonban elszámolták magukat. A „nagy összeesküvés” könyörtelen végrehajtása közben elvetették a sulykot. Évezredes társadalmi tradíciókat, genetikailag kódolt emberi viselkedésformákat és a glóbusz ökoszisztémáját lehetetlen megsemmisíteni. Aki megpróbálja, az maga roppan bele. Így lett ez a globalizációs háttérhatalommal is. A probléma az, hogy a világot is, bennünket is magukkal akarnak rántani a mélybe. Nekünk ugyanazon az úton kell mennünk, amelyen ide jutottunk, csak visszafelé.

Az atomizált, fogyasztói társadalom helyett meg kell teremtenünk a magunk, minél inkább önellátó, ökoszociális kis közösségeit, illetve ezek hálózatát. A neoliberális ideológia leváltásával, a megtartó közösségek erejéből helyre kell állítanunk az alapvető emberi normák prioritását. A társadalom morális talapzatának megerősítése után az alkotmányosság helyreállítását kell megvalósítani, és végül a meggyengített állam helyezhető vissza az őt megillető erős, aktív és beavatkozó szerepébe.

Sok munkára lesz szükség, mert a romokból kell várat építeni. Az biztos, hogy egy magyar bankra mindenképp szükség lesz. De erről majd a jövő héten!

(A szerző a Jobbik és a Magyar Gárda Egyesület elnöke)

barikád.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.